A mesés Kelet
Ázsia - a Kelet - a magyarok számára mindig is több volt egy távoli kontinensnél, alig ismert kultúránál. Jelentette az õshazát, az örök határvidéket, a vonzó kulturális másságot. Keletkutatóink, elég Körösi Csoma Sándor, vagy Stein Aurél nevét említenünk, méltán lettek világhírûek.

Angkor az elveszett város
Vajon gondolta-e a francia Henri Mouhot 1860-ban, amikor a dzsungel közepén felfedezte Angkor romjait, hogy milyen kincset adott a világnak. A IX. és XIV. század között khmer birodalom virágzó civilizációja ma már ugyanis világörökségünk része. A sokáig elfelejtett város vagy birodalom környékén egy hatalmas, 140 kilométer hosszú és 30 kilométer széles tó fekszik, ami meghatározó volt a khmer kultúra kialakulásának szempontjából, hiszen egész évben lehetett itt rizst aratni és terület halakkal is ellátta bõven az embereket. Olyan, mintha egy csodálatos csigahéjat látnánk, csiga nélkül. A kõépítészet egyik csúcsa Angkor, ahol vakolat nélkül iszonyú pontossággal faragott köveket raktak egymásra, hogy aztán szobrokkal burkolják be azokat. Angkor meghatározó vallása a hinduizmus és a buddhizmus volt. Könyvtárak, templomok és szentélyek mûködtek benne.>>>

Khmer civilizáció
A valamikori Vietnam, Laosz és Thaiföld területének nagy részén uralkodó hatalmas Khmer birodalom utódállama. A Khmer civilizáció leghíresebb emléke Angkor hatalmas templomvárosa. Nincs még egy történelmi emlék Délkelet Ázsiában, mely felérne ennek az õsi létesítménynek nagyszerûségével. A legendás Angkor Birodalom központja a mai Siem Reap elnevezésû város közvetlen közelében helyezkedik el.
A birodalom fénykorát a XI. és XII. században érte el, ekkor épültek a méltán világhírû, hatalmas templompiramisok, a díszes szentélyek, a víztározók és a medencék, a szerteágazó, világszerte egyedülálló csatornahálózatok, az út- és gátrendszerek.

A távoli múlt
Angkor gazdagsága megannyi hódításának köszönhetõ, hiszen a hatalmas birodalom a mai Thaiföld, Malajzia, Laosz és Vietnam területének jelentos részét is megszállva tartotta. Késõbb ez lett a veszte, mivel gazdagsága a környezõ birodalmak vonzó célpontjává tette. Az Angkor fénykorában rettegett ellenfélnek számító, a khmer templomok dombormûvein gyakran megörökített tyamok (akik a XII. században még feldúlták Angkort), a XV. század végére a mai Közép-Vietnam területén lévõ, egykor hatalmas birodalmukat elveszítik. Helyüket új hódítók foglalják el, Nyugaton a sziami Ajutthaja, Északon az új lao államszövetség, a Lan Szang, Keleten Dai Viet. Az új birodalmak egyre nagyobb tartományokat hódítottak el a mind erõtlenebb khmer királyságtól is, majd bekövetkezett a megszállás: évszázadokra sziámi fennhatóság alá került az angkori területek.
A XIX. századra a kambodzsai uralkodókat fõként Bangkokban nevelik, s a khmer udvarban legfeljebb a vietnami király képviselõje rendelkezett idõnként még náluk is nagyobb befolyással a khmer államügyekben. Így érthetõ, hogy a XIX. század közepén felajánlott francia védnökség elfogadása mind a sziámi, mind a vietnami befolyásnak véget vetett.

Közelmúlt
A francia fennhatóság alól Kambodzsa 1954-ben felszabadult, de a Norodom Szihanuk uralkodásának aranykorát jelentõ egy évtized után, Kambodzsa sem tudott kimaradni az Indokínai-háborúból. A háború lezárása után a katonai diktatúra következett, majd a diktatúrát a polgárháború évtizedei váltották fel. 1975-ben Pol Pot vezetésével a hírhedt "Vörös Khmerek" lettek az ország urai. A XX. század legvéresebb diktatúrái közé sorolt rezsim alig 4 éves tombolása alatt az egykor több mint tízmilliós ország lakóinak közel egynegyede az éhínség, a kínzások, és a kitelepítések áldozata lett.
A véres polgárháborúk korszaka csak 1993-ban ért véget. Ekkor az ENSZ által szervezett választások nyomán törékeny koalíciós kormányok követték egymást, és alkotmányos monarchia jött létre az országban. Kambodzsa, 10. tagországként, a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagja. Az országot ma béke, töretlen fejlõdés és számtalan idegenforgalmi célú beruházás jellemzi.

Angkor
Kambodzsa legfõbb látványossága Angkor, a templomváros. Több, mint 100, a 9-13 században épült temploma a hajdani khmer uralkodók nagyságának emlékét õrzi. Érdekessége, hogy a várost a 15. század körül lakói elhagyták, és a trópusi vegetáció által benõtt és elrejtett együttest csak a 19. század végén fedezte fel és tárta a világ elé a francia természettudós, Henri Mouhot, aki talán nem is gondolta, hogy milyen kincset adott a világnak. A IX. és XIV. század között khmer birodalom virágzó civilizációja ma már ugyanis világörökségünk része. A sokáig elfelejtett város vagy birodalom környékén egy hatalmas, 140 kilométer hosszú és 30 kilométer széles tó fekszik, ami meghatározó volt a khmer kultúra kialakulásának szempontjából, hiszen egész évben lehetett itt rizst aratni és terület halakkal is ellátta bõven az embereket. Olyan, mintha egy csodálatos csigahéjat látnánk, csiga nélkül. A kõépítészet egyik csúcsa Angkor, ahol vakolat nélkül iszonyú pontossággal faragott köveket raktak egymásra, hogy aztán szobrokkal burkolják be azokat. Angkor meghatározó vallása a hinduizmus és a buddhizmus volt. Könyvtárak, templomok és szentélyek mûködtek benne. Egy vallási élet központja lehetett, amelynek ma már nyomaiban sincs folytatása.

A templomváros néhány, fontosabb mûemléke, keletkezésük sorrendjében

IX. század
Bakong, Lolei (tégla templomok, téglából készült szobrokkal. Szinte mindegyik szobor mosolyog. Persze az angkori szobrokon látható csodálatos ajakábrázolás, amely végtelenül gazdag és sokféle bensõ lelkiállapotot tükröz, az nem egy egyszerû mosoly. Az a belsõ lélek tükrözõdése az arcon, amely mintegy végtelen változatban mutatja meg a látszólag szûkös tárgy-téma, tehát a mosoly mögött húzódó lelki, emberi tartalmak gazdagságát.)
X. század
Banteay Szrei (A nõk temploma. Színes homokkõbõl épült. Csodálatos ékszerdoboz, egyedülállóan finom még a khmer mûvészetben is. Aprólékosan megfaragott kõcsipkék díszítik, falaiból szépséges apsarák lépnek elõ.)
XI. század
Ta Keo (Hatalmas épület, a tisztán látható szerkezete miatt különösen érdekes. Soha nem fejezték be. Jól kivehetõek a kõgerendák illesztési módjai, a tetõszerkezetek, az álboltívek.)
XII. század
Angkor Wat (Gigantikus, ötszintes épület, ebbõl három szinten helyezkedik el a tulajdonképpeni templom. A szintek galériákkal határolt terraszokból állnak. A legfelsõ szinten áll az öt hatalmas torony, egy-egy a négy sarkon, egy pedig középütt. A külsõ falakon mintegy másfélezer nagy alakú apsara található. (Az apsarák eredetileg égi táncosnõk, nimfák, a khmer mûvészetben az istenek és az istenkirály kedvesei.)
Angkor Wat belsõ falain hatalmas, összefüggõ dombormûvek láthatók. A khmer Mahabharáta és Rámajána jelenetei, és a khmerek harcai a szomszédos népek ellen.
Angkor Wat nemcsak vallási, hanem kozmológiai központként is kiemelkedõ szerepet játszott. Mivel Kambodzsában a képzõmûvészet összefonódott az építészettel, minden templomban láthatók szépséges szobrok.
A khmer mûvészet rajongói megtekinthetik Phnom Penh-ben a Nemzeti Múzem gyûjteményét. Rendkívül gazdag anyag található Thaiföldön, Bangkokban, a Nemzeti Múzeumban, Lop Buri és Phimai múzeumaiban, meg Vietnámban. És a világ számos városában.