A régészek mind a mai napig sokat vitatkoznak arról, hogy honnan származtak Írország első lakói. A legtöbben úgy gondolják, hogy az Ír-sziget első lakói az Ibériai-félszigetről származtak. Az első emberi tevékenységre utaló leletek i.e. 7000-ből származnak, amelyekből kiderül, hogy az itt élők halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. Késő kőkorszaki utódaik i.e. 3500 körül áttértek a földművelésre. Ők alkották meg a sziget első megalitikus síremlékeit. Egész Európa egyik legnagyszerűbb síremléke Newgrange-ben található.

Megalitikus emlék

Kelta emlék

A kelta hódítók a vaskorban (i.e. 500-i.sz. 400) érkeztek a szigetre. A tudósok úgy gondolják, hogy az egész Európában letelepedő kelták nem érkeztek túlságosan nagy számban a szigetre, ennek ellenére rendkívül erős hatást gyakoroltak az itt élők kultúrájára. A Kr. u. I. században Észak-Anglia és Írország kivételével a kelták önállósága Európában mindenhol megszűnt. A kelták hatása az ír kultúrára sokkal erősebb volt, mint bármely más európai nép esetén.

A kereszténység elterjedése az országban a Szent Patrickhoz hasonló misszionáriusok tevékenységének köszönhető. A legenda szerint Szent Patrick, aki Írország védőszenteje, i. sz. 385-ben született Dél-Walesben. 16 évesen kalózok fogságába esett, akik eladták rabszolgának egy ír törzsfőnöknek. Több év írországi rabszolgaság után megszökött, és visszatért családjához Walesbe. Ám otthonában egy éjszaka hangokat hallott, amelyek visszahívták Írországba. A hívó szóra hallgatva 432-ben keresztény hittérítő tevékenységbe kezdett, amelynek során végiglátogatta az írországi törzseket. Miközben 40 napot töltött egy nyugat-írországi hegyen, megjelent előtte egy angyal, és így szólt: "Az írek a végítélet napjáig megőrzik hitüket". Ma Croagh Patricknek hívják e szent hegyet, ahova évente százezrek zarándokolnak. A legenda szerint Szt. Patrick dobozokba csalogatta Írország kígyóit, majd bezárva a tengerbe hajította őket. Ma ezért nem élnek kígyók Írország földjén, a tengerben viszont három fajtája is megtalálható a Brit-szigetek körül. Az írek úgy tartják, hogy azért hullámzik partjaiknál oly szilajul a tenger, mert a kígyók felverik a vizet, amint szabadulni próbálnak fogságukból.

Croagh Patrick: kedvelt katolikus zarándokhely Szent Patrick, Írország védőszentje

Az Ardagh kehely (Ardagh Chalice) az aranyműves szerzetesek gyönyörű munkája

Miközben az írek felvették a keresztény hitet, gyakran egész törzsek hagyták el falvaikat és választották a szerzetesi életet. Számos kora középkori monostor romja őrzi ennek a korszaknak az emlékét. A monostorok kiterjedése és befolyása a VIII. századig egyre nőtt, és miközben Európa többi része a „sötét középkorba” hanyatlott, az ír kereszténység eme elzárt közösségeiben virágzott a művészet és az írás tudománya. E korszak tárgyi emlékei közül sok ma dublini Nemzeti Múzeumban látható.

Az Írország elleni viking támadások során, amelyek a VIII. század végén kezdődtek, számos település, monostor pusztult el. A monostorok kerek tornyai a vikingek rajtaütései miatt épültek, egyszerre töltötték be a harangtorony, a megfigyelőállás és a menedék szerepét. Ma is több tucat ilyen kerek torony található itt némelyik csak romjaiban, de akad olyan is mely sértetlenül vészelte át az évszázadok megpróbáltatásait. A szigeten letelepedett vikingek alapították az első városokat: Dublint, Waterfordot és Limericket. S ők tanították meg az íreknek a navigáció és a hajóépítés tudományát.

Viking harcos Viking hajó

Richard korabeli várkastély

Az ezredforduló táján Írország nem volt más, mint kisebb-nagyobb királyságok összesége. Az ír királyok közötti hatalmi harcok jellemezték évszázadokon keresztül a sziget történelmét. E viszályokat a normann hódítók ki is használták. 1169-ben Erősíjú (Strongbow) Richard vezetésével, Leinster királyának szövetségeseiként érkeztek a szigetre az első jelentős csapatok. A XIII. század közepére az őket követő normann nemesek tartották kezükben Írország kétharmadát. A normannok a letelepedés után gyorsan átvették az írek szokásait. Az egyre erőteljesebb asszimiláció miatt számos ír ellenes törvényt hoztak az angol király írországi helytartói. Ennek ellenére a XVI. századra a betelepült normann arisztokrácia „írebb lett az íreknél”. Ez az új arisztokrácia a XVI. század végére teljesen megváltoztatta a sziget arculatát: piacok és városok épültek a gótikus katedrálisok és kastélyok körül.

VIII. Henrik angol király uralkodása jelentős változásokat hozott, amelyek Írország jövőjét is súlyosan érintették. Kimondta az angol egyház elszakadását a római katolikus egyháztól, és elsőként megszerezte az Írország királya címet. VIII. Henrik betelepítési és birtokadományozási politikája olyan eredményes volt, hogy az ír birtokosok bérlővé váltak saját hazájukban.

VIII. Henrik angol király

Oliver Cromwell, aki 1649-ben leverte az írek egyik lázadását

A római katolikus egyházhoz hű, és függetlenségükhöz ragaszkodó írek ellenállása számos felkeléshez vezetett. Az ír felkelések leverése után szabaddá vált az út az angol és skót telepesek számára, a katolikus írek „Connaughtba vagy a pokolba” - a nyugati, terméketlen földekre - szorultak. A hódítás betetőzéseképpen az ír földek háromnegyedét elkobozták. A XVIII. századot az ír lakosság teljes politikai, kulturális és vallási elnyomása jellemezte, de a század végén az amerikai és a francia forradalmak újabb lendületet adtak az írek szabadság mozgalmának. 1801-ben az angolok ír parlamentet feloszlatták, s létrehozták Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságát.

A XIX. század közepén zajlott az ír történelem egyik legmegrendítőbb tragédiája. 1845-ben egy élősködő tönkretette a krumplitermés - az írek fő táplálékának - nagy részét, és kezdetét vette a Nagy Éhínség. Az angolok kegyetlensége miatt, a tömeges kilakoltatások következtében férfiak, nők és gyermekek ezrei haltak éhen a nyílt mezőn, miközben nap mint nap élő állatokat és gabonát hajóztak be Írországban, hogy Angliában eladják. Az éhínség áldozatainak száma mérsékelt becslések szerint is elérte az egymilliót, miközben újabb másfél millió ember kényszerült kivándorlásra. A kivándorlók Amerikában telepedtek le, ahol eloítéletek és szegénység fogadta oket. A kivándorlók kultúrája és katolikus hite tovább élt, hogy késobb továbbadhassák az ír-amerikai generációknak. A századfordulóra Írország lakossága nyolcmillióról a felére, négymillióra apadt. E szörnyű tragédia sem vehette elejét a további politikai mozgolódásoknak. Az 1900-as évek elejét az Írország függetlenségért síkraszálló szervezetek megalakulása jellemezte: 1905-ben alakult meg a brit uralom ellen szegülő Sinn Féin (Mi magunk) pártja.

Arthur Griffith a Sinn Féin alapítója

A Kilmainham Gaol (kilmainhami börtön) Itt végezték kia az 1916-os lázadás vezetőit

1914-ben Anglia végre jóváhagyta a Home Rule, amely önkormányzatot adott volna az íreknek. A törvény életbe lépését azonban megakadályozta az első világháború kitörése. A brit csapatok lekötöttségét kihasználva egy maroknyi ír felkelő bevonult Dublinba és elfoglalt néhány stratégiai szempontból jelentős épületet. 1916 húsvéthétfőjén a dublini főposta lépcsőjéről kikiáltották a Független Ír Köztársaságot. A felkelést egy héten belül leverték az angolok. A lázadók vezetőinek, Patrick Pearsenek és James Connollynak kivégzése erősen felkavarta az írek nemzeti érzelmeit.

1917-ben választásokat tartottak Írországban, amelyen Sinn Féin-párt győzött. A párt képviselői megtagadták, hogy a londoni parlamentben foglalják el helyeiket, s megalakították az ír parlamentet, és a hozzá tartozó Ír Köztársasági Hadsereget (az IRA-t). Az angolok hírhedt katonai rendőrsége megpróbálta az ír függetlenségi mozgalmat visszaszorítani. A két fél közötti fegyverszünetet az 1921-ben megkötött, Angol-Ír Egyezmény aláírása hozta el. 1922-ben megalakult az Ír Szabad Állam, és ezzel több, mint 700 évnyi brit uralom ért véget. Az ír sziget 32 megyéjéből a britek 26-nak biztosították a különleges státuszt, a maradék 6 a brit birodalom része maradt.1937-ben az Ír Szabad Állam felvette az Éire, azaz Írország nevet. 1949-ben Írország kilépett a Nemzetközösségből és kikiáltotta teljes függetlenségét. miközben a hat északi megye továbbra is az Egyesült Királysághoz tartozik.

Eamon de Valera 1932-48, 1951-54 és 1957-79-ig volt az Ír Köztársaság miniszterelnöke, 1959-73-ig pedig a Köztársaság elnöke

A modern Dublin látképe

Az Ír Köztársaság 1972-ben lett tagja az Európai Gazdasági Közösségeknek, periférikus, relatív szegény országként csatlakozott. Az egy főre eső jövedelem az országban az EK-átlag 62 százaléka volt. Az írek az EU-s támogatások rendkívül hatékony felhasználásának köszönhetően nem egyszerűen utolérték, de le is előzték Európa számos országát. Gazdasági teljesítményük 1998-ra már az uniós átlag 108 százalékára nőtt. Az ír fejlesztések jellegzetessége, hogy jelentős részük kapcsolódik a tágabb értelemben vett infrastruktúrához: ide tartoznak az oktatás, a képzés, a foglalkoztatás, vagy éppen az egészségügy javítását szolgáló fejlesztések. Az ország az utóbbi 15 év leglátványosabb gazdasági fejlődését produkálta Európában, amelyet ír csodaként emlegetnek.