Szakemberek nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy esetleg a fedélzeti számítógép meghibásodása okozhatta a Columbia amerikai űrsikó megsemmisülését, melyben a repülőgép teljesen megsemmisült és a legénység mind a 7 tagja életét vesztette.
A Columbia amerikai űrsikló katasztrófája után alig egy nappal többféle elmélet született a baleset lehetséges okairól. Ezek eddigi legkomolyabbika az, hogy meghibásodást a felszállás közben egy, a fő üzemenyagtartályról levált alkatrész okozta, amely aztán az űrsikló bal oldali szárnyához csapódott, ezzel megsértve a repülőgépet a visszatéréskor keletkező súrlódási hőterheléstől védő hőpajzsot, még január 16-án. A NASA biztonsági szakértői akkor nem látták szükségesnek a küldetés leállítását.
Napvilágot látott azonban egy másik gyanú is, amely szerint az űrrepülőgép nem a megfelelő szögben lépett be a Föld légkörébe, és ez okozta a sárkányszerkezet szétesését. A szem- és fültanúk által hallott robbanásszerű zajok egyébként minden valószínűség szerint nem az űrrepülőgép felrobbanása, hanem a légkörbe 18-szoros hangsebességgel belépő roncsdarabok által keltett úgynevezett hangrobbanások következtében keletkeztek.
Az űrsiklók visszatérési irányszöge csak egy nagyon szűk skálán mozoghat, ugyanis túl meredek belépés esetén a repülőgép a súrlódási hő következtében elég, túl laposan érkezve pedig visszapattan a légkör határán. Szakemberek nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy esetleg a fedélzeti számítógép hibás számítási eredménye miatt a Columbia nem teljesen a megfelelő szögben érkezett és a fellépő extrém aerodinamikai és hőterhelés következtében egyszerűen szétesett.
A katasztrófa bekövetkezésére nem utaltak különösebb jelek, eltekintve attól, hogy a helyi idő szerint reggel 9 órai teljes kapcsolat-megszakadás előtti percekben sorra megszakadt a kapcsolat az űrsikló bal oldali szárnyában elhelyezkedő hő- és nyomásérzékelőkkel, beleértve a bal oldali futóművet is.
Elképzelhető tehát, hogy a sérült, de normális körülmények között még így is problémamentesen működő hőpajzs (a NASA szerint már korábban is volt ilyen jellegű sérülés) már egy apró belépésiszög-eltérést sem volt képes elviselni, és előbb a bal szárny elektronikus berendezései elkezdték felmondani a szolgálatot, majd a Columbia darabokra hullott. A katasztrófa okait a szakemberek továbbra is vizsgálják, miközben mindeddig csak a lehetőségek találgatása folyik.
Ismeretes, hogy a január 16-a óta távol lévő, a Földhöz közeledő Columbia leszállása helyi idő szerint 9:16-kor lett volna esedékes, miközben az űrhajó 63 km-es magasságban 20.000 km/h-s, sebességgel, a hangsebesség mintegy 18-szorosával repült. A 9 órakor megszakadt rádiókapcsolat a későbbiekben többé nem állt helyre, s a szétszakadt űrsikló darabjai tűzgolyóként, erős hang- és fényjelenségek közepette beléptek a Föld légkörének sűrű rétegébe, majd mintegy 200 km-es körzetben a földbe csapódtak. A fedélzeten 6 amerikai és 1 izraeli (Izrael első asztronautája), összesen 7 űrhajós tartózkodott - túlélésük reménye sajnos teljesen szertefoszlott, amit az amerikai zászlók félárbocra engedése kérlelhetetlenül egyértelművé tesz. A jelek szerint a William C. McCool pilóta által vezetett (felügyelt) és Rick D. Husband parancsnok által irányított Columbia legénysége nem tudott kijutni a repülőgépből.
Ismeretes az is, hogy az idén 22 éves Columbia a flotta legöregebb űrsiklójaként az STS-101 jelű, 28. küldetését teljesítette, ami előtt átesett egy 17 hónapos karbantartáson, amelynek végeztével ismételten szolgálatba állt. Az űrrepülőgép az Egyesült Államok űrsikló-flottájának (az 1986-ban teljes legénységével együtt megsemmisült Challenger - OV-99, az űrben soha nem járt Enterprise - OV-101, a Columbia - OV-102, a Discovery - OV-103, az Atlantis - OV-104 és az Endeavour - OV-105) tagjaként az amerikai űrsiklóprogram második katasztrófája során ugyancsak teljes legénységével együtt semmisült meg. Történt mindez mindössze 4 nappal a Challenger-katasztrófa 17. évfordulója, egy hosszú balesetmentes időszak után, amikor már mindenki kezdte azt gondolni, hogy az űrhajózás (végre) biztonságossá vált, és miután az első űrturisták repülése is megtörtént...
|