A Hold  kutatásának története

Készítette: Vigh Zsolt 4.c

A Földhöz legközelebb eső bolygó a Hold, az emberek érdeklődését már a korai évszázadokban felkeltette. Az embereket a Hold felszínén lévő árnyékok izgatták a legjobban. A Földön élő népek a világnézet és kultúra függvényében mást-mást véltek benne felfedezni. A távol keleti népek egy rizst sütő nyulat, az európai népek egy tarisznyát láttak az árnyékokban, a Vatikán véleménye pedig az volt, hogy Szűz Mária arcképe rajzolódik ki a bolygó felszínén. Évszázadon keresztül, folytak a kutatások. A távcsövek fejlődése, a rádió távcsövek megjelenése óriási ugrást jelentett. Kiderült, hogy az árnyékok hegyvonulatok, a fehér foltok pedig síkságok. A síkságokat méretük szerint nevezték el tengereknek (mare, oceanus), tavaknak (lacus), öblöknek (sinus), és mocsaraknak (palus). A hegyeknek a földi hegységek nevét adták, pl.: Alpok, Appenninek, magasságukra az árnyékok hosszából következtettek. Az idő múlásával rájöttek, hogy a Hold felszínén nincs víz, de a neveken nem akartak már változtatni. A legnagyobb ugrást viszont az űrkutatás elindulása jelentette. 1954-ben elindult a Szputnyik-1 a világűrbe és ezzel elindult a versengés a két világhatalom között. A kutatásokat megpecsételték a politikai indíttatások. Kezdetben a Szovjetunió vette kezébe az irányító szerepet, és ez nagyon bántotta az amerikai önérzetet. Így a versengés egyre erősebbé vált, és az amerikaiak részéről behozhatatlannak látszott. A két ország mellé egyetlen állam sem tudott beszállni, mert nem rendelkezett akkora anyagi háttérrel.

A Szovjetunió holdkutatása

A Szputnyik, és a Vosztok program sikerei után, a DUMA egyik fő kitűzése az lett, hogy orosz legyen az első ember, aki a Holdra lép. Ennek előkészítéseként elindították Holdkutató programjukat, a LUNA-t.

LUNA program:

Jelentése oroszul: Hold. Az 1959-ben indult program 1977-ig tartott. Ez alatt 24 holdszonda indult a Hold felé.

 3 főcsoportba lehet őket sorolni:

I. Az első generációs szondák feladata az volt, hogy a Hold túlsó oldalára jussanak, és onnan fényképeket közvetítsenek

A Szovjetunió konkrétan ezt az egy a Holddal kapcsolatos programot indította, de más programjaiban is részt vettek a Hold kutatását célzó feladatok. Ilyenek, pl.: Zond, Venyera, Szaljut 1-2-3-4-5-6, Mir. Az interkozmosz program keretében a Szaljut 6 fedélzetén Farkas Bertalan magyar űrhajós is készített Hold fényképeket. Ám szovjet illetve orosz űrhajós a mai napig nem lépett a Holdra.

Az Amerikai Egyesült Államok (USA) holdkutatása

Az Usa-nak már kezdetben 3 éves hátránnyal kellett indulnia, mer mikor ők az Expoler-1-es rákétájukat sikerült földkörül pályára állítani, már az oroszok a Hold felé próbálták indítani rakétáikat. 1957-ig csak a haditengerészet foglalkozott a rakéta technikával, ebben az évben viszont megalakult a NASA az Egyesült Államok űrrepülés irányító központja. 1957 végére megépült Cape Canaver (jelenlegi neve: J.F. Kennedy Space Center) Florida partjainál. 1958 tavaszán elindult a holdkutatási program, de nem akkora lendülettel, mint az oroszoknál. A programot Pioneernek nevezték.

Pioneer Program

Jelentése úttörő. Célja különböző fajtájú és típusú űrszondák és műholdak indítása a világűrbe.

Fő csoportjai:

A holdkutató holdak a Pioneer 1-2-3-4 voltak. Céljuk Hold közelébe berendezések eljutatása tudományos célból.  Az akkori időszaknak ez technikailag túlméretezett program volt és célokat nem sikerült vele elérni. Az első három műhold még a Hold felé vezető úton megsemmisült, vagy vissza hullott a Földre. Az 1959-ben indított Piooner 4 jutott Hold közelbe, de fényképezőgépe nem működött. A Holdat 60000 km-re közelítette meg, legnagyobb távolsága 655000 km volt. A légkörbe való belépéskor elégett. A Pioneer program többi holdja több-kevesebb sikerrel megközelítettek bolygókat, de a Hold programot a Ranger programban folytatták

A Pioneer program sikertelen küldetései idejében került az elnöki székbe John F. Kennedy. 1961-ben kijelente, hogy az Egyesült Államok embert juttat a Holdra, és ráadásul az oroszok előtt. Hatalmas összegeket pumpáltak a Hold programba. 1963-as merénylet után mindenki azt hitte, hogy leállítják a Holdprogramot, de ennek ellenére még nagyobb lendülettel vált nemzeti üggyé. Első lépése ennek a Ranger program volt.

Jonh F. Kennedy

Az Egyesült Államok  elnöke

Ranger program:

Jelentése útkereső: az első amerikai holdrakéta típus, amely elérte a Holdat. Összesen ez alatt 9 db rakétát indítottak, de csak az utolsó három tekinthető sikeresnek. Az eredeti elképzelések szerint a Rangerek fékezett leszállást kíséreltek volna meg, mi közben egy szeizométert tartalmazó tartályt ejtettek volna a Hold felszínére.

Az utolsó három rakéta a Hold felszínéről kb. 17000 kép készült, a Hold három területéről. A rangerek segítségével fedezték fel a felületi mikrokrátereket. A gyűjtött tapasztalatokat a Surveynor programban használták fel.

Surveynor program:

A surveynor program által készített majdnem 100000 kép a hold pontos felületi feltárását, segítette elő.

Lunar-Orbiter program

Jelentése: Hold körül keringő. Feladata a Hold egészének feltérképezése. A NASA és a Boeing cég közös fejlesztése. A különböző pályákon keringő Lunar-Orbiterek a Hold felszínének 97%-át  segítették megismerni. 1966-1967-ben ötöt indítottak, és mindegyik sikeres volt. A surveynor program csak kis felületeket vizsgálta, de az L.-O.-ek a teljes holdfelszínt. A két program alapján választották ki a lehetséges leszálló helyeket az Apolló programhoz. A L.-O. alakja egy 1,5 átmérőjű henger, amelyhez nagyméretű napelem tábla kapcsolódik. A tartályban helyezték a helyzetstabilizáló egységet, a kamerát, és az akkumulátorokat.

Apollo egy ókori görög isten neve, de jelenti az USA által tervezett és végrehajtott holdkutatási programot is, amelynek célja az 1969-70-es évekre az első úrhajósoknak a Hold felszínére jutatása. Ugyanezt a nevet viseli az űrhajó rendszer is, amelynek a kifejlesztését a Holdprogram tette szükségessé. A programra az USA költségvetése 25 milliárd dollárt irányzott elő, amelyet jócskán túlléptek. A munkálatokban 25000 kutatóintézet, és kb. 400000 ember dolgozott a NASA és Boeing irányításával. A program keretében 14 űrrepülés lett volna, de anyagi okokból csak tizenegyet hajtottak végre. Az első próbarepülés 1966-ban mindössze ötévnyi munka után hajtották végre. A program keretében összesen négy előkészítő ember nélküli repülést hajtottak végre, két föld körüli, két hold körüli, és hat Holdra szállást hajtottak végre. Az Apollo űrhajókat Cape Canaverről (Kennedy Space Center) indították, háromlépcsős Saturn-V. rakétával. A megvalósítást elvét W. Hohmann dolgozta ki.

Az Apollo három főrészből állt.
A 110 méter magas Saturn-V. hordozórakéta	Az Apollo parancsnoki kabinja és a műszaki egység	Az Apollo holdkomp kabinja és műszaki egysége

Az expedíció általános felépítése: