A nyugat-európai polgárosodás kora

1642-től, az angol polgári forradalomtól kezdődően Nagy-Britanniában, majd fokozatosan Nyugat-Európa más országaiban a polgárság kezébe került a gazdasági hatalom.

A művészetekben a barokk stílus korszakáról beszélhetünk.

A felvilágosodás évszázada

A 18. századot a felvilágosodás korának is nevezik.

Ipari forradalom kora

Az ipari forradalom korát III. György angol király uralkodásának időszakára teszik (1760-1801). Az ipari forradalom kifejezés Engelstől származik. Azt az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változást jelöli, amely a 18. második felében Nagy-Britannában kezdődött a gőzgép feltalálásával és az első gépesített textilüzemek építésével, majd a gőzhajó és végül a gőzvasút bevezetésével bontakozott ki.

Az irodalomban és a művészetekben a klasszicizmus kora.

Polgári demokratikus forradalmak

A 18. század végétől a nyugati világ polgári forradalmai az emberi jogok és a polgári demokráciák máig tartó fejlődését indították el. A sort 1776-ban az Amerikai Egyesült Államok megalapítását eredményező amerikai forradalom, majd 1789-ben az egész Európára nagy hatást gyakorló Nagy francia forradalom nyitották meg. Az új liberális (szabadelvű) eszmék terjedésében Napóleon rendkívüli pályafutása és hódításai is szerepet játszottak.

Nemzeti forradalmak kora

A 19. század folyamán nemzeti és liberális reformmozgalmak, majd nemzeti forradalmak és szabadságharcok indultak meg szerte Európában és kialakultak a nemzetállamok. Ez az irodalomban, művészetekben is a nemzeti eszméknek, illetve a romantika stílusának a kora.

Második ipari forradalom kora

A „modern” háborúk kora

A nemzetállamok létrehozása több országban csak véres háborúk útján volt lehetséges. A modern gépipar fejlődése lehetővé tette a tömegtermelést, amely először a haditechnikában jelent meg. Az új gépesített fegyverek, robbanóanyagok már tömeges méretű hadviselést igényeltek, általános hadkötelezettséggel. Az első ilyen „iparosított” háborúk az amerikai polgárháború (1861-65, 600.000 halott), az osztrák-porosz háború (1866), valamint a francia-porosz háború (1870) voltak. Az utóbbi nyomán Európa új nagyhatalmaként létrejött a Német Birodalom.

Új találmányok

A tömegtermelés bevezetése a hadiipar mellett hamarosan az összes termelőágazatban óriási fejlődést eredményezett. Ennek alapján az 1871 és 1914 közötti időszakot a második ipari forradalom korszakának nevezik.

A második ipari forradalmat gyakran az ipari forradalom második hullámának is hívják, mert sokszor nem világos a technológiai és a társadalmi törésvonal a két forradalom között. Az egyik kritikus találmány például ebben az időszakban a gőzhajtású rotációs nyomdagép, ami még az első ipari forradalom utolsó évtizedeinek ajándéka volt. A második ipari forradalom hozta el ugyanakkor a gépi betűszedést. A tudás terjesztésének ez a formája törölte el Angliában a papírra kivetett adót az 1870-es években, és ilyenformán az előállítási költségek csökkentésével jelentősen előmozdította a szakmai újságírást, a folyóiratok megjelentetését. (Lásd még a Könyvnyomtatás szócikket.)

A találmányok és alkalmazásaik sokkal elterjedtebbé váltak ebben a forradalomban, mint a korábbiban (vagy korábbi szakaszában). Az időszak találmánya volt az Amerikai Egyesült Államokban a szerszámgyártás, ami más gépek alkatrészeinek előállítását is megkönnyítette. Új találmányok születtek többek továbbá a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban.

Fogyasztási cikkek

Az árucikkek tömegtermelése szintén fejlődésnek indult, az étel, az ital, a ruházat, a közlekedés, a korai rádiók, és gramofonok előállításának gépesítése a lakosság szükségleteit szolgálta, egyúttal egyre több munkahelyet teremtett. A legfejlettebb országokban mindez magával hozta a fogyasztói árukereskedelem kialakulását. Ugyanakkor ez idő alatt a fogyasztói piacon megjelent a sorbanállás is, mint újszerű társadalmi jelenség.

Szabadságjogok és a társadalmi egyenlőség mozgalmai

Nyugat-Európában létrejöttek az első szakszervezetek, a szabad sajtó, bővült a választójog. Karl Marx és Friedrich Engels 1848-as Kommunista kiáltványa hatására kialakultak a radikális társadalmi változásokat sürgető szocialista és anarchista politikai mozgalmak.

A gyarmatbirodalmak kiépítése

Az európai ipari forradalom következtében a Föld nagyobbik fele technikailag végképp elmaradottá és ezáltal védtelenné vált. A Föld egészének gyarmatosítására az 1878-as a Berlini Kongresszus adta meg a jelet, ahol egész Afrika területét felosztották az európai nagyhatalmak között. Az új típusú gyarmatbirodalmak („impériumok”) létrehozásáért folyó versenyt nevezték imperializmusnak. 1871 és 1914 között gyakorlatilag a világ valamennyi jelentős területe és minden értékes gazdasági erőforrása valamelyik gyarmatosító hatalom uralma vagy gazdasági ellenőrzése alá került. Csupán Latin-Amerikában figyelhető meg eltérő folyamat, ahol a meggyengült Spanyolország és Portugália hatalmát a 19. század folyamán nemzeti felkelések döntötték meg.

A monarchiák alkonya

A 20. század elejét az utolsó feudális birodalmak válsága, majd széthullása jellemezte. A polgári forradalmak nyomán 1905-ben Oroszország, 1908-ban az Oszmán Birodalom, 1911-ben a Perzsa Birodalom vált alkotmányos monarchiává, míg ugyanebben az évben a Kínai Császárság köztársasággá alakult át. Az utóbbi három országot az európaiak félgyarmatként kezelték, ugyanakkor a későbbi nemzeti reformmozgalmak talajául szolgáló európai liberális eszmék is gyorsan terjedtek a polgárosodó rétegeik között.

Az I. világháború

1914-1918 között tartott a világtörténelem első olyan mértékű háborúja, amely több kontinensen zajlott, és a fejlett országok szinte mindegyike részt vett benne. A haditechnika a korábbi háborúkhoz képest egyedülálló. Az I. világháború a történelemben addig példátlan méretű pusztítással és emberáldozattal járt.

Vitatott korfelosztás

A történelmi korok felosztását illetően különböző elképzelések vannak. Az újkor kezdetének meghatározása például országonként eltérő lehet. Van ahol a 18. század második felében kezdődő ipari forradalomhoz kötik, vagy a Nagy francia forradalom kezdetére teszik ezt az időpontot, és a nyugat-európai polgárosodás és felvilágosodás hosszú korszakát még a korai újkorhoz sorolják. Az újkor befejeződését illetően is több felfogás létezik. A legtöbb nyugati ország történettanításában például nincs "legújabb kor", hanem csak újkor, amibe a 20. század történetét is beleértik. A legújabb kor fogalma a volt szocialista országokban, valamint a francia történelemtanításban honosodott meg. A történelem I. világháború utáni korszakát a legújabb kor szócikkben foglaljuk össze.